17-18 éves voltam, mikor rá vettem magam arra, hogy a szobám úgy is nyugat felé néz, és miért ne nézzem meg a naplementéket. Sokszor a meleg szobából néztem a hideg estéket, ahogy a nap megvilágítja a felhőket különböző színekben. Sok képet is készítettem annak idején a számomra különleges látványokról.
Alapvetően mikor az Euphoric Morning-ot-ot játszuk. Akkor mindig ezek az esték ugranak be. Ez a dal egyébként ekkor tájt született meg. Mert a Catóék akkor a szomszédunkban laktak. És többször átjött, hozott egy csomó zenét, ezzel tágítva az agyamban a zenék felé való nyitottságot, és kultúrát. Aztán kipattant a fejemből, hogy írjunk egy közös dalt. Akkor még Ensoniq EPS 16+ hangszerem volt, és nagyon tetszett benne egy after touch-os hangszín, egy Pad. Mikor megmutattam neki, hogy mire gondolok. És mutattam, hogy az F-dúr A-moll-hoz képest az Em7-9 és ehhez képest a Dm7-9 milyen hangnemi kitéréseket ad, és, hogy mennyire elviszi a fület. Akkor inspirálni kezdte őt is, hogy mit hogyan tegyen hozzá. Akkoriban kezdtem el kóstolgatni a színezőhangok világát, és megfigyelni az akkordokhoz tartozó színezőhangok eltéréseit egymástól. Aminek a kifejezésére sokszor egy dallamot találtunk ki. Ezek a megkerülések hozták létre ennek a dalnak a szerkezetét. Nagyon kellemes nyugtató szám, mégis határozottan állítom, hogy a harmóniákat okosan válogattuk össze, hogy mégis legyen benne valami kíváncsiság, valami fantázia felkeltő.Nagy Róbert
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése